Jelenlegi alom: 2019. március 7. - Koshimo és Kyoto kölykei EGY KÖLYÖK MARADT   I   2019. március 17. - Shakira és Kyoto kölykei MIND ELADVA     Kölyök előjegyzés ➧

Miért válassz Shibát?

Miért pont az a fajta?

♦  Ismerd meg a Shiba Inu kutyusok jellemét!
♦  Ismerik-e kellőképpen a fajta tulajdonságait?
♦  Ki lesz a gazdája?
♦  Van-e elég ideje a gazdának és az egész családnak törődni
a kutyával?
♦  Hol lesz a helye az otthonban?
♦  Hogyan fogadják majd a kutyát mások?


Ismerd meg a Shiba Inu kutyusok jellemét!

Intelligencia

Shiba Inu – Rendkívül okos kutya, nagyon élénk és mozgékony. Önzetlen szeretettel és határtalan odaadással fordul gazdája felé. A statisztikák azt mutatják, hogy ezek a háziállatok a legkedveltebb társasági kutyák Japánban.
Sok tekintetben, mint például a szellemi képesség vagy a pszichológiai jellemzőik miatt, nagyon hasonlítanak az Akitához.
Kis szamurájok: nagyon viccesek, rendkívül szórakoztatóak, de ugyanakkor megfontoltak.  Nagyon szeretnek szemlélődni, gondolkodni.  Fontos megjegyezni, hogy a shiba inu kutyák ritkán mutatják ki az érzelmeiket, ahogy az a japán kultúrában élőkre is jellemző, inkább filozofikusak és bölcsek.
Az egyik fő jellemzője az önálló egyénisége, valamint színes karaktere is fontos jellemzője a fajtának. Természetesen ez nem mindig van pozitív hatással a kiképzésére,de  ezzel együtt kell őt elfogadni.  A Shiba igazán szereti a gazdáját, de nem tudja elfogadni, ha tökéletes engedelmességet vársz el tőle. Ennek köszönhetően sok tapasztalatlan tulajdonos kezd kételkedni a Shiba intelligenciájában és tanulási képességeiben.
Persze nem kétséges, hogy a Shiba Inu intelligens! Abban különböznek a többi kutya fajtól, hogy lenyűgöző a memóriájuk. Képesek az önálló döntésekre, és mindig megtalálják a megoldást bármilyen helyzetben.
Nagy lelki alkalmazkodó képesség és végtelen tanulási készség jellemzi, ezért fontos, hogy rendszeresen kihívások elé állítsuk a kutyát, foglalkozzunk vele. A felhalmozódó tapasztalatokat és a fontos eseményeket megjegyezik. Alkalmazkodó képességük révén kiváló kapcsolatot teremtenek a gazdájukkal, mert ezek a kutyák, mint gyengéd pszichológusok, alaposan tanulmányozzák az ember szokásait és tulajdonságait.
 

Jellem

Shiba Inu – fegyelmezett állat annak ellenére, hogy önálló akarattal rendelkezik.
Ahogy ezt többször is említettem, a Shiba Inu egy önálló egyéniség. Ők nem csinálnak semmit, amit nem szeretnének. Pl.: Nem megy végig a ringben azért, hogy a bíró megnézze, ha nem akarja. Ilyenkor senki és semmi nem veszi rá, hogy megtegye! A túlzott szeretetet szintén nem tűrik. Ők nem azok a típusú kutyák, amelyeket szeretgetni, kényeztetni lehet. Ennek ellenére a Shiba nagyon játékos, és szeretnek néha rosszalkodni, nem gondolván a következményekre. De ha rosszaságon kapjuk őket, mindent megpróbálnak annak érdekében, hogy elbűvöljenek bennünket. Pl.: képesek cirkuszi mutatványokra, óriás őzike szemekkel való pislogásra, csakhogy enyhítsenek rajtunk.
Hogy lehet felemelni a hangot, egy bájos, mindenféle cirkuszi mutatvánnyal kedveskedő, vidámságot és mosolyt csaló kutyusra? Csakis következetes bánásmóddal!
Figyelemre méltó a kutyus mimikája! Ezek a kutyák tényleg tudnak mosolyogni. Minden egyes élethelyzetre akad egy mosoly típusuk. Mimikájukból leolvasható a vidámság, az irónia, a szarkazmus, a szerelem vagy a szélsőséges elégedetlenség is.
A Shiba Inu gyakorlatilag nem ugat, de teljes mértékben ellensúlyozza ezt szokatlan hangok arzenáljával. Pl.: nyafogással, morgással, panaszkodással vagy üvöltve panaszkodással, sőt még nevetéssel is. Emiatt sok kutyatenyésztő hajlamos összehasonlítani ezt a japán fajtát a husky és más északi fajták képviselőivel.
Annak ellenére, hogy a Shiba Inu szerény mérettel rendelkezik, kiváló őrző. Ezek a kutyák mindig kontrol alatt tartanak mindent. Minden helyzetet ellenőriznek, hoyg megvédjék gazdájukat.  Egyetlen hang sem marad figyelem nélkül. Ugyanakkor nagyon aktív és alig várja, hogy részt vegyen mindenben.
 

Szocializáció

A Shiba Inu  közepes szintű szocializációval rendelkezik.  Ez annyit jelent, hogy a fajta ősi ösztönnel rendelkezik , azaz a vadászat és az őrzés ösztönével.
Ezeknek a kutyusoknak nagyon nehéz megtalálni a közös nyelvet a többi kutyával. Kivételt jelentenek a saját fajtáik, illetve azok a kutyák, akikkel kölyökkoruk óta együtt nevelkednek. A kanok - ennek ellenére is - mindig vitázni fognak a saját dominanciájukért.
Nagyon fontos az, hogy a kis Szamuráj Shiba kan soha nem fogadja el más kutya dominanciáját, a végsőkig harcolni fog.



Ismerik-e kellőképpen a fajta tulajdonságait?

Minden mai fajtának legalább 50 némelyiknek több 100éves története van. Ezalatt rögzülnek olyan tulajdonságok,amikhez a gazdának kell alkalmazkodni,különben nem fér majd össze a kutya jelleme az ember elvárásaival .A kutya mondható a legsikeresebb háziasított állatnak,és ezt a pozíciót éppen különleges alkalmazkodó képessége biztosítja számára. Miért kellene akkor az embereknek idomulnia a kutyához bizonyos alkalmakkor?Jogosnak tűnhet a kérdés,de vegyük figyelembe,hogy egy kutyának több évtizedes munkaorientáltsága rögzített bizonyos viselkedési formákat,amelyek nem formálhatók a gazdák komfortigényei szerint.

 A lényeg, hogy csak azok a kutyák alkalmasak a mindennapok társának, amelyek megfelelő szocializáltsága lehetővé teszi a civilizált környezetbe való beilleszkedést. Ez pedig a legjobb neveléssel, szerető foglalkoztatással sem oldható meg, ha a fajta vadász, vagy esetleg viador múltja ellenkezik az ilyen életmóddal. Szükséges tehát a fajtatörténet és a kutyák funkciójának ismerete, ha civilizált életünk egy részét akarjuk megosztani egy japán kutyával. A választék szerencsére nagy, mentalitásban, testfelépítésben hasonló kutyák között lehet böngészni. Szinte bizonyos hogy mindenki találhat a típusban, jellemben az ősi feladatorientált kutyának megfelelő, de civilizált körülményekre alkalmassá tett fajtát.

Tartsuk tiszteletben a kutyák kialakult szokásait és évszázados feladataikat. Ha a fajta kiválasztása a család igényeinek, lehetőségeinek és a kutyák tulajdonságainak egybevetésével történik, az mai egy sor problémának elejét veheti, sőt megkönnyíti a kutya beilleszkedésének feladatát. Ennél több pedig nem is nagyon kell a harmonikus ember-állat kapcsolathoz.

Ha figyelembe vesszük és tiszteletben tartjuk a japán fajták nagyfokú önállóságát, hatalmas mozgásigényét, akkor nem lehet probléma a közös együttlétekben, de a gazda távolmaradásakor sem.

Ki lesz a gazdája?

Nem olyan egyszerű kérdés, amilyennek elsőre tűnik. Ezek a kutyák többnyire egyetlen embert fogadnak el igazán parancsolójuknak, a család többi tagját szeretik, védelmezik, játszanak velük, de igazi főnök,akinek feltétlenül engedelmeskedni hajlandóak, az csakis egyetlen ember. Gyermekektől ne várjuk el, hogy teljes felelősséggel töltenék be ezt a pozíciót. Bizonyos életkor alatt felesleges is magyarázni a falka hierarchiáját, rangsorokat és viselkedési normákat. Tízéves gyermekek ezt nem értik és nem tudják betartatni a kutyával. Nem is lehet elvárni tőlük. Viszont a kutyától sem lehet elvárni, hogy egyformán szolgálatkész legyen a család minden tagja számára. Vannak ugyan szakértők akik azt sulykolják, hogy egy kutya nevelésének alfája és ómegája az  abszolút engedelmességre nevelés. Ez azonban nem lehetséges maradéktalanul. Ezek a kemény, önálló és fizikai adottságaiknak tudatában lévő négylábúak az életüket is adnák a családjuk védelméért, de a feltétlen engedelmességet nem osztogatják mindenkinek.

A gazda személye a legtöbb családban általában azonos a családfővel. Az apuka, mint a család domináns tagja hivatott irányítani falka tagjait, így a kutyát is. A gyerekek olykor több időt töltenek a család kedvencével mint a családfő, de ez az önfeledt játék nem jelenti azt, hogy a kutya minden körülmények között elfogadja az irányításukat. Ha pedig a „főnök" életritmusa nem engedi meg, hogy mindennap foglalkozzon a kutyával, akkor ki tudja majd biztonsággal egy emberi közösségben kezelni a kutyát? Ki viszi majd sétálni, esetleg állatorvoshoz a családfő távollétében?

Nyilván a többi családtag rákényszerül ellátni ezeket a feladatokat, esetleg a kutya még élvezi is a változatosságot, de csak addig, amíg rá nem jön, hogy anyuka nem engedi oda a megszokott szimatoló helyéhez, nem mehet az ismerős kutyákhoz játszani, nem viszi el a futtatóba, csak éppen annyit tartózkodnak az utcán, amennyi egészségügyileg indokolt. Pár alkalommal a kutya probléma nélkül tudomásul veszi ezeket a különbségeket, de ha hosszú távon bizonytalanság uralkodik az időrendjében, előbb-utóbb kiszámíthatatlanná válik majd az engedelmessége is.

A gazda felelőssége a napi foglalkozás mellett a gondoskodás is. Étel, ital, betegségek elhárítása, szőrápolás tartoznak ebbe a feladatkörbe. Ha egy családi beszélgetésen szóba kerül annak eldöntése, kit is illet a gazda pozíciója, érdemes megvitatni, kinek lesz módja betölteni ezt a gondoskodó szerepkört.

Hol lesz a helye az otthonban?
Mármint a család otthonában. Laksásban vagy kertben? Kennelben tölti majd a napjait a kedvenc, vagy az egész telket birtokolja? A lakás bizonyos részeiben mozoghat, vagy minden helyiségbe szabad bejárása lehet? Lesz e kijelölt helye egy pokróc, vagy kutyaház formájában? Biztonságos kerítés veszi-e körül azt a területet, ahol a kutya szabadon tartózkodik majd?

A kutyánk komfortérzete is nagymértékben függ a nyugodt, biztonságos élettér birtoklásától. Mivel a japán fajták mozgásigénye igen nagy, ezért a lakást csak átmeneti pihenőhelynek tekintik két aktív, mozgással töltött időszak között. Ilyenkor viszont szükséges egy nyugodt hely, ahol a kutya meghúzhatja magát. Minden kutyának szüksége van arra, hogy bizonyos időre kivonja magát a család emberi életéből, és egyedül töltse el a nyugalom időszakát. Szükséges, hogy legyen egy hely, ahová visszavonulhat, senkitől sem zavartatva. Legyen ez a hely egy sarokba tett pokróc, párnázott kosár, vagy egy kényelmes fotel, lényeges, hogy a kutya önként választott pihenését ne zavarjuk meg feleslegesen. Egy olyan autonóm személyiség, amilyen az akita, vagy a legzordabb időjárási viszonyok közben is dolgozó hokkaidó, ezt fokozottan igényli. Az európai kultúrában nevelkedett, civilizált ember számára nem egyszerű ennek biztosítása.
Ugyanakkor számunkra is hasznos, ha a nevelés során megértetjük barátunkkal, hogy a pihenőhelyét a mi utasításunkra is „igénybe kell vennie”. Ez különösen hasznos lehet népesebb családi eseményeknél, amikor egy idő után csak útban lenne. (engedjük azért, hogy szemügyre vegye az érkezőket.)
Amennyiben a kutya kertlakó, legfontosabb dolgunk annak ellenőrzése, hogy a területét határoló tereptárgyak, kerítések, falak, ajtók elég biztonságosak-e. Minden kutya szabaduló művész, ha szükségét érzi, hogy territóriumán kívül lévő dolgokhoz férjen hozzá.

Hogyan fogadják a kutyát mások?

Nagyon fontos kérdés, aminek tisztázása még az új családtag érkezése előtt meg kell, hogy történjen. Elsődleges fontosságú a közvetlen szomszédokkal tisztázni a helyzetet, miszerint egy kutya tartását tervezzük. Nagyon sok veszekedést, haragtartást spórolhatunk meg, ha a szomszédokat, lakótársakat nem kész tények elé állítjuk, hanem véleményüket kérjük a kérdésben. Nem szükséges mindjárt ajtóstul rontani a házba, hogy: „tosa-inu-t fogok, tartani mit szól hozzá?” Ilyen ultimátumszerű bejelentésekkel csak ellenérzéseket, rosszabb esetben heves tiltakozást válthatunk ki környezetünkből. Feltéve, ha el tudjuk magyarázni, eszik-e avagy isszák a tosa inu-t, mivel a szomszédnak valószínűleg fogalma sincs, miről beszélünk…
Tudni kell, hogy településenként változnak a kutyatartás előírásai, de arra mindenképpen számítani kell, hogy a nagy testű fajtákkal szembeni követelmények mindenhol nagyon szigorúak. Márpedig a parányi shiba kivételével az akita, a hokkaido, de főként a tosa nagy testű ebnek számít a bürokrácia szabályai szerint. Ha a szomszéd láthatja, hogy a kerítésen javításokat, erősítéseket végzünk, majd megbeszéljük vele a kutyatartás terveit, bizonyára pozitívabban fog reagálni elképzeléseinkre. A felelős gondolkodás a legtöbb embert meggyőzi.
Ha kölyökként vesszük magunkhoz új barátunkat, igyekezzünk vele minél több embert megismertetni a környezetünkből. Egy kölyökkutya barátságos lénye, rajongó szeretete és bohóckodása néha még az ádáz szívű ellenzőket is „megolvasztja”. Egy ilyen múltú csoport, amilyen a japán kutyák családja, fokozottan igényli is a minél több emberrel és állattal történő korai kapcsolatfelvételt. Minél többet találkozik egy kölyök kedves emberekkel és jóindulatú kutyákkal, annál kisebb az esélye, hogy minden ok nélkül ellenségként tekintsen rájuk.
A környezetével szemben barátságos kutya, még ha egy erőtől duzzadó tosáról is legyen szó, jóval kevesebb ellenérzést vált ki másokból, mint egy pórázát rángató, minden szembejövő élőlényre acsargó állat.