Miért válassz Shibát?
Miért pont az a fajta?♦ Ismerd meg a Shiba Inu kutyusok jellemét!
♦ Ismerik-e kellőképpen a fajta tulajdonságait?
♦ Ki lesz a gazdája?
♦ Van-e elég ideje a gazdának és az egész családnak törődni
a kutyával?
♦ Hol lesz a helye az otthonban?
♦ Hogyan fogadják majd a kutyát mások?
Ismerd meg a Shiba Inu kutyusok jellemét!
Intelligencia
Shiba Inu – Rendkívül okos kutya, nagyon élénk és mozgékony. Önzetlen szeretettel és határtalan odaadással fordul gazdája felé. A statisztikák azt mutatják, hogy ezek a háziállatok a legkedveltebb társasági kutyák Japánban.
Sok tekintetben, mint például a szellemi képesség vagy a pszichológiai jellemzőik miatt, nagyon hasonlítanak az Akitához.
Kis szamurájok: nagyon viccesek, rendkívül szórakoztatóak, de ugyanakkor megfontoltak. Nagyon szeretnek szemlélődni, gondolkodni. Fontos megjegyezni, hogy a shiba inu kutyák ritkán mutatják ki az érzelmeiket, ahogy az a japán kultúrában élőkre is jellemző, inkább filozofikusak és bölcsek.
Az egyik fő jellemzője az önálló egyénisége, valamint színes karaktere is fontos jellemzője a fajtának. Természetesen ez nem mindig van pozitív hatással a kiképzésére,de ezzel együtt kell őt elfogadni. A Shiba igazán szereti a gazdáját, de nem tudja elfogadni, ha tökéletes engedelmességet vársz el tőle. Ennek köszönhetően sok tapasztalatlan tulajdonos kezd kételkedni a Shiba intelligenciájában és tanulási képességeiben.
Persze nem kétséges, hogy a Shiba Inu intelligens! Abban különböznek a többi kutya fajtól, hogy lenyűgöző a memóriájuk. Képesek az önálló döntésekre, és mindig megtalálják a megoldást bármilyen helyzetben.
Nagy lelki alkalmazkodó képesség és végtelen tanulási készség jellemzi, ezért fontos, hogy rendszeresen kihívások elé állítsuk a kutyát, foglalkozzunk vele. A felhalmozódó tapasztalatokat és a fontos eseményeket megjegyezik. Alkalmazkodó képességük révén kiváló kapcsolatot teremtenek a gazdájukkal, mert ezek a kutyák, mint gyengéd pszichológusok, alaposan tanulmányozzák az ember szokásait és tulajdonságait.
Sok tekintetben, mint például a szellemi képesség vagy a pszichológiai jellemzőik miatt, nagyon hasonlítanak az Akitához.
Kis szamurájok: nagyon viccesek, rendkívül szórakoztatóak, de ugyanakkor megfontoltak. Nagyon szeretnek szemlélődni, gondolkodni. Fontos megjegyezni, hogy a shiba inu kutyák ritkán mutatják ki az érzelmeiket, ahogy az a japán kultúrában élőkre is jellemző, inkább filozofikusak és bölcsek.
Az egyik fő jellemzője az önálló egyénisége, valamint színes karaktere is fontos jellemzője a fajtának. Természetesen ez nem mindig van pozitív hatással a kiképzésére,de ezzel együtt kell őt elfogadni. A Shiba igazán szereti a gazdáját, de nem tudja elfogadni, ha tökéletes engedelmességet vársz el tőle. Ennek köszönhetően sok tapasztalatlan tulajdonos kezd kételkedni a Shiba intelligenciájában és tanulási képességeiben.
Persze nem kétséges, hogy a Shiba Inu intelligens! Abban különböznek a többi kutya fajtól, hogy lenyűgöző a memóriájuk. Képesek az önálló döntésekre, és mindig megtalálják a megoldást bármilyen helyzetben.
Nagy lelki alkalmazkodó képesség és végtelen tanulási készség jellemzi, ezért fontos, hogy rendszeresen kihívások elé állítsuk a kutyát, foglalkozzunk vele. A felhalmozódó tapasztalatokat és a fontos eseményeket megjegyezik. Alkalmazkodó képességük révén kiváló kapcsolatot teremtenek a gazdájukkal, mert ezek a kutyák, mint gyengéd pszichológusok, alaposan tanulmányozzák az ember szokásait és tulajdonságait.
Jellem
Shiba Inu – fegyelmezett állat annak ellenére, hogy önálló akarattal rendelkezik.
Ahogy ezt többször is említettem, a Shiba Inu egy önálló egyéniség. Ők nem csinálnak semmit, amit nem szeretnének. Pl.: Nem megy végig a ringben azért, hogy a bíró megnézze, ha nem akarja. Ilyenkor senki és semmi nem veszi rá, hogy megtegye! A túlzott szeretetet szintén nem tűrik. Ők nem azok a típusú kutyák, amelyeket szeretgetni, kényeztetni lehet. Ennek ellenére a Shiba nagyon játékos, és szeretnek néha rosszalkodni, nem gondolván a következményekre. De ha rosszaságon kapjuk őket, mindent megpróbálnak annak érdekében, hogy elbűvöljenek bennünket. Pl.: képesek cirkuszi mutatványokra, óriás őzike szemekkel való pislogásra, csakhogy enyhítsenek rajtunk.
Hogy lehet felemelni a hangot, egy bájos, mindenféle cirkuszi mutatvánnyal kedveskedő, vidámságot és mosolyt csaló kutyusra? Csakis következetes bánásmóddal!
Figyelemre méltó a kutyus mimikája! Ezek a kutyák tényleg tudnak mosolyogni. Minden egyes élethelyzetre akad egy mosoly típusuk. Mimikájukból leolvasható a vidámság, az irónia, a szarkazmus, a szerelem vagy a szélsőséges elégedetlenség is.
A Shiba Inu gyakorlatilag nem ugat, de teljes mértékben ellensúlyozza ezt szokatlan hangok arzenáljával. Pl.: nyafogással, morgással, panaszkodással vagy üvöltve panaszkodással, sőt még nevetéssel is. Emiatt sok kutyatenyésztő hajlamos összehasonlítani ezt a japán fajtát a husky és más északi fajták képviselőivel.
Annak ellenére, hogy a Shiba Inu szerény mérettel rendelkezik, kiváló őrző. Ezek a kutyák mindig kontrol alatt tartanak mindent. Minden helyzetet ellenőriznek, hoyg megvédjék gazdájukat. Egyetlen hang sem marad figyelem nélkül. Ugyanakkor nagyon aktív és alig várja, hogy részt vegyen mindenben.
Ahogy ezt többször is említettem, a Shiba Inu egy önálló egyéniség. Ők nem csinálnak semmit, amit nem szeretnének. Pl.: Nem megy végig a ringben azért, hogy a bíró megnézze, ha nem akarja. Ilyenkor senki és semmi nem veszi rá, hogy megtegye! A túlzott szeretetet szintén nem tűrik. Ők nem azok a típusú kutyák, amelyeket szeretgetni, kényeztetni lehet. Ennek ellenére a Shiba nagyon játékos, és szeretnek néha rosszalkodni, nem gondolván a következményekre. De ha rosszaságon kapjuk őket, mindent megpróbálnak annak érdekében, hogy elbűvöljenek bennünket. Pl.: képesek cirkuszi mutatványokra, óriás őzike szemekkel való pislogásra, csakhogy enyhítsenek rajtunk.
Hogy lehet felemelni a hangot, egy bájos, mindenféle cirkuszi mutatvánnyal kedveskedő, vidámságot és mosolyt csaló kutyusra? Csakis következetes bánásmóddal!
Figyelemre méltó a kutyus mimikája! Ezek a kutyák tényleg tudnak mosolyogni. Minden egyes élethelyzetre akad egy mosoly típusuk. Mimikájukból leolvasható a vidámság, az irónia, a szarkazmus, a szerelem vagy a szélsőséges elégedetlenség is.
A Shiba Inu gyakorlatilag nem ugat, de teljes mértékben ellensúlyozza ezt szokatlan hangok arzenáljával. Pl.: nyafogással, morgással, panaszkodással vagy üvöltve panaszkodással, sőt még nevetéssel is. Emiatt sok kutyatenyésztő hajlamos összehasonlítani ezt a japán fajtát a husky és más északi fajták képviselőivel.
Annak ellenére, hogy a Shiba Inu szerény mérettel rendelkezik, kiváló őrző. Ezek a kutyák mindig kontrol alatt tartanak mindent. Minden helyzetet ellenőriznek, hoyg megvédjék gazdájukat. Egyetlen hang sem marad figyelem nélkül. Ugyanakkor nagyon aktív és alig várja, hogy részt vegyen mindenben.
Szocializáció
A Shiba Inu közepes szintű szocializációval rendelkezik. Ez annyit jelent, hogy a fajta ősi ösztönnel rendelkezik , azaz a vadászat és az őrzés ösztönével.
Ezeknek a kutyusoknak nagyon nehéz megtalálni a közös nyelvet a többi kutyával. Kivételt jelentenek a saját fajtáik, illetve azok a kutyák, akikkel kölyökkoruk óta együtt nevelkednek. A kanok - ennek ellenére is - mindig vitázni fognak a saját dominanciájukért.
Nagyon fontos az, hogy a kis Szamuráj Shiba kan soha nem fogadja el más kutya dominanciáját, a végsőkig harcolni fog.
Ezeknek a kutyusoknak nagyon nehéz megtalálni a közös nyelvet a többi kutyával. Kivételt jelentenek a saját fajtáik, illetve azok a kutyák, akikkel kölyökkoruk óta együtt nevelkednek. A kanok - ennek ellenére is - mindig vitázni fognak a saját dominanciájukért.
Nagyon fontos az, hogy a kis Szamuráj Shiba kan soha nem fogadja el más kutya dominanciáját, a végsőkig harcolni fog.
Ismerik-e kellőképpen a fajta tulajdonságait?
Minden mai fajtának legalább 50 némelyiknek több 100éves története van. Ezalatt rögzülnek olyan tulajdonságok,amikhez a gazdának kell alkalmazkodni,különben nem fér majd össze a kutya jelleme az ember elvárásaival .A kutya mondható a legsikeresebb háziasított állatnak,és ezt a pozíciót éppen különleges alkalmazkodó képessége biztosítja számára. Miért kellene akkor az embereknek idomulnia a kutyához bizonyos alkalmakkor?Jogosnak tűnhet a kérdés,de vegyük figyelembe,hogy egy kutyának több évtizedes munkaorientáltsága rögzített bizonyos viselkedési formákat,amelyek nem formálhatók a gazdák komfortigényei szerint.
A lényeg, hogy csak azok a kutyák alkalmasak a mindennapok társának, amelyek megfelelő szocializáltsága lehetővé teszi a civilizált környezetbe való beilleszkedést. Ez pedig a legjobb neveléssel, szerető foglalkoztatással sem oldható meg, ha a fajta vadász, vagy esetleg viador múltja ellenkezik az ilyen életmóddal. Szükséges tehát a fajtatörténet és a kutyák funkciójának ismerete, ha civilizált életünk egy részét akarjuk megosztani egy japán kutyával. A választék szerencsére nagy, mentalitásban, testfelépítésben hasonló kutyák között lehet böngészni. Szinte bizonyos hogy mindenki találhat a típusban, jellemben az ősi feladatorientált kutyának megfelelő, de civilizált körülményekre alkalmassá tett fajtát.
Tartsuk tiszteletben a kutyák kialakult szokásait és évszázados feladataikat. Ha a fajta kiválasztása a család igényeinek, lehetőségeinek és a kutyák tulajdonságainak egybevetésével történik, az mai egy sor problémának elejét veheti, sőt megkönnyíti a kutya beilleszkedésének feladatát. Ennél több pedig nem is nagyon kell a harmonikus ember-állat kapcsolathoz.
Ha figyelembe vesszük és tiszteletben tartjuk a japán fajták nagyfokú önállóságát, hatalmas mozgásigényét, akkor nem lehet probléma a közös együttlétekben, de a gazda távolmaradásakor sem.
Ki lesz a gazdája?
Nem olyan egyszerű kérdés, amilyennek elsőre tűnik. Ezek a kutyák többnyire egyetlen embert fogadnak el igazán parancsolójuknak, a család többi tagját szeretik, védelmezik, játszanak velük, de igazi főnök,akinek feltétlenül engedelmeskedni hajlandóak, az csakis egyetlen ember. Gyermekektől ne várjuk el, hogy teljes felelősséggel töltenék be ezt a pozíciót. Bizonyos életkor alatt felesleges is magyarázni a falka hierarchiáját, rangsorokat és viselkedési normákat. Tízéves gyermekek ezt nem értik és nem tudják betartatni a kutyával. Nem is lehet elvárni tőlük. Viszont a kutyától sem lehet elvárni, hogy egyformán szolgálatkész legyen a család minden tagja számára. Vannak ugyan szakértők akik azt sulykolják, hogy egy kutya nevelésének alfája és ómegája az abszolút engedelmességre nevelés. Ez azonban nem lehetséges maradéktalanul. Ezek a kemény, önálló és fizikai adottságaiknak tudatában lévő négylábúak az életüket is adnák a családjuk védelméért, de a feltétlen engedelmességet nem osztogatják mindenkinek.
A gazda személye a legtöbb családban általában azonos a családfővel. Az apuka, mint a család domináns tagja hivatott irányítani falka tagjait, így a kutyát is. A gyerekek olykor több időt töltenek a család kedvencével mint a családfő, de ez az önfeledt játék nem jelenti azt, hogy a kutya minden körülmények között elfogadja az irányításukat. Ha pedig a „főnök" életritmusa nem engedi meg, hogy mindennap foglalkozzon a kutyával, akkor ki tudja majd biztonsággal egy emberi közösségben kezelni a kutyát? Ki viszi majd sétálni, esetleg állatorvoshoz a családfő távollétében?
Nyilván a többi családtag rákényszerül ellátni ezeket a feladatokat, esetleg a kutya még élvezi is a változatosságot, de csak addig, amíg rá nem jön, hogy anyuka nem engedi oda a megszokott szimatoló helyéhez, nem mehet az ismerős kutyákhoz játszani, nem viszi el a futtatóba, csak éppen annyit tartózkodnak az utcán, amennyi egészségügyileg indokolt. Pár alkalommal a kutya probléma nélkül tudomásul veszi ezeket a különbségeket, de ha hosszú távon bizonytalanság uralkodik az időrendjében, előbb-utóbb kiszámíthatatlanná válik majd az engedelmessége is.
A gazda felelőssége a napi foglalkozás mellett a gondoskodás is. Étel, ital, betegségek elhárítása, szőrápolás tartoznak ebbe a feladatkörbe. Ha egy családi beszélgetésen szóba kerül annak eldöntése, kit is illet a gazda pozíciója, érdemes megvitatni, kinek lesz módja betölteni ezt a gondoskodó szerepkört.
Hol lesz a helye az otthonban?
Mármint a család otthonában. Laksásban vagy kertben? Kennelben tölti majd a napjait a kedvenc, vagy az egész telket birtokolja? A lakás bizonyos részeiben mozoghat, vagy minden helyiségbe szabad bejárása lehet? Lesz e kijelölt helye egy pokróc, vagy kutyaház formájában? Biztonságos kerítés veszi-e körül azt a területet, ahol a kutya szabadon tartózkodik majd?
A kutyánk komfortérzete is nagymértékben függ a nyugodt, biztonságos élettér birtoklásától. Mivel a japán fajták mozgásigénye igen nagy, ezért a lakást csak átmeneti pihenőhelynek tekintik két aktív, mozgással töltött időszak között. Ilyenkor viszont szükséges egy nyugodt hely, ahol a kutya meghúzhatja magát. Minden kutyának szüksége van arra, hogy bizonyos időre kivonja magát a család emberi életéből, és egyedül töltse el a nyugalom időszakát. Szükséges, hogy legyen egy hely, ahová visszavonulhat, senkitől sem zavartatva. Legyen ez a hely egy sarokba tett pokróc, párnázott kosár, vagy egy kényelmes fotel, lényeges, hogy a kutya önként választott pihenését ne zavarjuk meg feleslegesen. Egy olyan autonóm személyiség, amilyen az akita, vagy a legzordabb időjárási viszonyok közben is dolgozó hokkaidó, ezt fokozottan igényli. Az európai kultúrában nevelkedett, civilizált ember számára nem egyszerű ennek biztosítása.
Ugyanakkor számunkra is hasznos, ha a nevelés során megértetjük barátunkkal, hogy a pihenőhelyét a mi utasításunkra is „igénybe kell vennie”. Ez különösen hasznos lehet népesebb családi eseményeknél, amikor egy idő után csak útban lenne. (engedjük azért, hogy szemügyre vegye az érkezőket.)
Amennyiben a kutya kertlakó, legfontosabb dolgunk annak ellenőrzése, hogy a területét határoló tereptárgyak, kerítések, falak, ajtók elég biztonságosak-e. Minden kutya szabaduló művész, ha szükségét érzi, hogy territóriumán kívül lévő dolgokhoz férjen hozzá.
Hogyan fogadják a kutyát mások?
Nagyon fontos kérdés, aminek tisztázása még az új családtag érkezése előtt meg kell, hogy történjen. Elsődleges fontosságú a közvetlen szomszédokkal tisztázni a helyzetet, miszerint egy kutya tartását tervezzük. Nagyon sok veszekedést, haragtartást spórolhatunk meg, ha a szomszédokat, lakótársakat nem kész tények elé állítjuk, hanem véleményüket kérjük a kérdésben. Nem szükséges mindjárt ajtóstul rontani a házba, hogy: „tosa-inu-t fogok, tartani mit szól hozzá?” Ilyen ultimátumszerű bejelentésekkel csak ellenérzéseket, rosszabb esetben heves tiltakozást válthatunk ki környezetünkből. Feltéve, ha el tudjuk magyarázni, eszik-e avagy isszák a tosa inu-t, mivel a szomszédnak valószínűleg fogalma sincs, miről beszélünk…
Tudni kell, hogy településenként változnak a kutyatartás előírásai, de arra mindenképpen számítani kell, hogy a nagy testű fajtákkal szembeni követelmények mindenhol nagyon szigorúak. Márpedig a parányi shiba kivételével az akita, a hokkaido, de főként a tosa nagy testű ebnek számít a bürokrácia szabályai szerint. Ha a szomszéd láthatja, hogy a kerítésen javításokat, erősítéseket végzünk, majd megbeszéljük vele a kutyatartás terveit, bizonyára pozitívabban fog reagálni elképzeléseinkre. A felelős gondolkodás a legtöbb embert meggyőzi.
Ha kölyökként vesszük magunkhoz új barátunkat, igyekezzünk vele minél több embert megismertetni a környezetünkből. Egy kölyökkutya barátságos lénye, rajongó szeretete és bohóckodása néha még az ádáz szívű ellenzőket is „megolvasztja”. Egy ilyen múltú csoport, amilyen a japán kutyák családja, fokozottan igényli is a minél több emberrel és állattal történő korai kapcsolatfelvételt. Minél többet találkozik egy kölyök kedves emberekkel és jóindulatú kutyákkal, annál kisebb az esélye, hogy minden ok nélkül ellenségként tekintsen rájuk.
A környezetével szemben barátságos kutya, még ha egy erőtől duzzadó tosáról is legyen szó, jóval kevesebb ellenérzést vált ki másokból, mint egy pórázát rángató, minden szembejövő élőlényre acsargó állat.